Dobogó

Egy kis emelvény. Itt szoktak hirdetni és beszédeket mondani. Ezen kívül az árverések is itt zajlanak.

/Amikor kiér a főtérre, látja, hogy nagy tömeg gyűlt össze a dobogó körül. Elhatározza, hogy megnézi, mi kelt ilyen nagy feltűnést.
Ahogy közelebb ér, máris hallja egy kofa kiáltozását, és pár pillanat múlva észere is veszi a portékáit nagyban hirdető árust, amint egy halom szebbnél-szebb ruhán trónol.
A városlakók csak úgy kapkodnak, mindenki igyekszik megszerezni a számára legjobban tetsző ruhadarabot.
Floure csak ott áll, és igyekszik betelni ezzel a sok szépséggel. Szerencse, hogy elhozta az erszényét, bár sejti, hogy csillagászati összeget kell majd fizetnie, ha vásárolni akar valamit./

/Még egy utolsó, mondhatni reménytelen sóhaj, még mielőtt megfullad a tömegben. Sapkáját igazítja, hogy hegyes fülét is el tudja takarni a kíváncsiskodó szemek elől, miközben saját tekintetét erősen a földre szegezi. Bár ez nem éppen fest jó képet a "csak nézelődök" álcájára, hiszen akkor valamennyire emelt fővel kéne járnia... Mondjuk, hátha azt hiszi majd a sokaság, hogy csak azt figyeli, mikor lépnek lábára, vagy éppen mikor kívánják fellökni. Elvégre alacsony és nyüzüge termete miatt, nem is nagyon tűnik ki a hullámzó nép közül, így azok örömmel sodorják magukkal, amerre csak kedvük tartja. Furcsa ruhákhoz, szép szőnyegekhez... Bár mind-mind nem érdekli az ifjút, egyetlen okból kifolyólag. Nem ehetőek. Számára valami olyasmire lenne szükség, amit meg tud rágni, majd képes lenyelni és jóllakni vele. Természetesen ilyen is van valahol, de ahhoz meg mi kell? Bizony, fizetőezköz, amivel pedig Maldición perpill nem jelentkezik. Ezért az álca, a sunnyogás, hogy hátha talál valaki olyan figyelmetlen bámészkodót, akitől el tud csenni néhány ezüstöt, vagy ha nagyon nagy szerencséje van, akár aranyat is!
A tömeg persze hullámzik és mire már nyúlna egy zsebbe, egy másik zárt kerül elé. Lehetetlen bárkit is így meglopni. Mígnem egészen a főtérig el nem lökdösik a fiatalt, ahol hirtelen mintha mindenki megnyugodott volna... Mondjuk nyüzsögtek tovább az emberek, mintha csak méhraj telepedett volna meg, mégis, egy helyben volt mindenki. Maldición közelebb lépkedett az árushoz, aki ugyancsak nem ehetőt árult... Száját félrehúzva, kissé csalódottan indul meg, hogy újra meglovagolja az emberi hullámokat, amikor egy feletébb nyugodt idegent pillant meg. Elég érdeklődően figyeli a szebbnél szebb ruhákat, avagy tökéletes célpont! És jobban szemügyre véve, még egy erszény is van nála, ami biztosan rejt valami Maldiciónnak valót.
Lassan közelebb lopózik, már amennyire lehet, hogyha az embert éppen minden oldalról tologatják arrébb, "félre az útból kölyök" kérésekkel, de végül csak célt ér. A lány mögött megállva, gyorsan körbetekintett, bár ezt már csak megszokása miatt tette, hiszen ki nézne most rá? Majd megragadta a már szinte "lopj el" feliratú erszényt és megrántotta. Ha szerencséje van, akkor bizony leszakad és már el is tűnhet a nagy tömegben... De mi van akkor ha ez éppen nem Maldición napja?/

/Miközben a portékákat nézegeti, hirtelen erősödni érzi azt a furcsa erőt, ami miatt idejött. Idegesen kapkodja a levegőt, de most nem tud ezzel foglalkozni, mert kinézett magának egy mélykék színű gyönyörűséget. Meg kell szereznie! Bármi áron.
Odanyúl az oldalán függő erszényhez, de a megszokott bőrzsák meleg tapintása helyett valami hideget és nyirkosat tud megérinteni.
Egy kéz!
Nem gondolkodik, egyszerűen megmarkolja az idegen csuklóját, és teljes erejéből kicsavarja. A tolvaj felüvölt, de nem elég hangosan ahhoz, hogy túlharsogja a tömeget és a kofát.
Floure kiráncigálja a kis csenőkezűt a tér szélére, de a nagy kapkodásban nem is veszi észre, hogy ő az, akit kereset.
A lány idegesen felszisszen, majd az erszényét rázva, gyilkos szemekkel ráordít a másikra:/
- Mégis, mi a kénköves poklot képzeltél?!

/Mikor kezéhez érnek, már tudja, hogy itt bizony bajok lesznek. Tudja jól, hogy ilyenkor szaladni kéne és legfőképpen csendben maradni, mégis felkiált, s csak aztán próbál valahogy szabadulni. De micsoda szánalmas dolog rá nézve, hogy egy hölgy erősebb tőle? Igaz sosem volt erejéről híres, csak elbújni tud, vagy elcsenni valamit. De úgy tűnik, most még ez sem sikerül neki. Néhányszor még megrántja kezét, hogy hátha, hátha. De semmi. Csak vonszolják mint egy szánalmas csomagot, mígnem egy kissé csendesebb helyre nem érnek. A lány félelmetesen rámordul, egy érdekes kérdéssel. Nem elég nyílvánvaló, hogy mégis mit akart csinálni, vagy hogy mit képzelt? Vagy ezt mindig így szokták, hogy megkérdezik, még ha egyértelmű is? Sosem értette a tőle nagyobbakat... Összehúzza szemöldökét, hátha sikerül egy kicsit mérgesebb tekintettel a másikra meredni. Valami olyannal, amitől megijed, vagy legalább egy kicsit elbizonytalanodik. Á mégis Maldición tekintetében tükröződik mindez./
- Eressz el! -
/Mordul vissza, és újra megkísérli, hogy kezét kiragadja a másik szorításából. De csak nem sikerül neki. Biztosan harcos... Vagy csak egyszerűen erősebb.../
- Eressz el, és akkor elmondok mindent! -
/Vált megalkuvóba, ahogy rájön, bizony nem lesz neki egyhamar menekvése. Vagy mindez csak álca lenne? Másik kezével zsebébe nyúl, ahol egy apró kés pihen. Ha nem ereszti, akkor előrántja, apró "fegyverét" és ráveszi a másikat, hogy bizony elengedje őt!/