Alexandra von Squally háza

/ Nyugodtan sétálgat a városban, szemléli a házakat és próbálja megtalálni a megfelelő helyet. Utálja, hogy rejtőzködnie kell, hogy valódi hatalmát és erejét szánalmas bujdosásra kell fordítania. /
+ Azok az átkozottak tönkretettek, de ezért még megfizetnek! Vérrel és átokkal írják majd a fejfájukra a nevük!
/ Talál egy nyugodtabb helyet, a földben erő vonaglik, talán egy energiavonal./
+ Ez pont megfelelő.
/ Ha már el kell menekülnie, hát előkelően teszi, ahogy mindig mindent. Leakasztja a nyakából a medaliont, aminek egészen különleges formája van. Ledobja a telek közepére a nyakláncot és néhány varázsigét mormol. Az ónixmedél növekedni kezd, egyre hatalmasabb és hatalmasabb lesz. Egy halálholló pár szárnycsapásnyi idejéig sem tart, máris mágikus torony meredezik a telken. Az kastély mintha egy hatalmas fekete kristály lenne, ablakot vagy ajtót idegen nem láthat rajta. A nő elégedetten bólint, hátrasimítja fekete haját verítékező homlokából. A varázslat sokat kivett belőle, de megéri a biztonságot. /
+ A ház megvár, ideje elmenni a csomagokért.

/ Megáll a kristálytorony előtt és elgyönyörködik a művében. Mindig is imádta ezt az épületet, még az anyjáé volt, aki szintén sötét mágus volt, amíg meg nem égették. De gyorsan elhessegeti az anyjáról beugró rémképeket, elsétál az ajtóig, amit csak ő lát. /
- Hiányzott ez a hely, szeretem. / A sárkány elégedetten dorombol a nyakában, az állat is látja az ajtót, hiszen tudata összekapcsolódik a lányéval. /
- Igen, talán még jó is ez a kis pihenő. Na, de ideje bemenni, ki tudja mi ment tönkre, már vagy fél éve nem állítottam föl. / Ahogy a lány tenyere megérinti az ajtó fekete kristályfalát az félrecsúszik, feltárva a ház sötét belsejét. Amikor belépnek az ajtó visszacsúszik, a lány pedig csettint. Kékes lidércfények gyúlnak, hátborzongató földöntúli fénnyel árasztva el a tágas termeket. A lány elégedetten nézi a sötét falakat és a kristályból faragott csigalépcsőt. Mindent rendben talál, pont úgy, ahogy hagyta. Fölsétál a lépcsőn és csak a kastély negyedik szintjén áll meg. Ezen a szinten látszik, hogy boszorkánykonyhaként működött, a berendezés ugyan abból a fekete kristályból van, mint a kastély többi része, de asztalok, székek és üstök, meg egyéb furcsa szerkezetek egészítik ki a felszerelést. A lány nekilát kipakolni néhány kecses furcsa fénnyel izzó fiolát a polcokra, majd szép lassan minden egyebet. Fel-alá járkál a lépcsőn, mindennek megkeresi a helyét. Néhány óra múlva, amikor úgy dönt, mára végzett felsétál a legfelső, ötödik emeletre. A lekicsinyített sárkány már ott pihen az ágyon, orrlyukaiból fekete köd gomolyog, aki egyszer belélegzi és nem kapja meg az ellenszert, meghal. A lány éppen befeküdne a fekete lepedők közé, amikor kékes fénnyel derengő démon jelenik meg az ágya mellett.
- Úrnő, valaki látott, amikor beszéltünk.
- Tessék? / A lány hirtelen éber lesz és dühödten figyeli a kis démont. /
- Egy nő, ott állt mögötted, csak nem láttad.
- És eddig miért nem szóltatok? Tud valamit? Ki az a nő?
- Nem tud semmit, nem látott jól téged, azt hitte a szeretteid látogatod meg! / A démon kékes kivetülése úgy remegett, akár az igazi, félt, ahogy a rossz hírek hozói mindig. /
- Na tessék! Ennyit arról, hogy itt békében leszek!
- De úrnő, mi...
Semmi de! Tűnj vissza a pokolba! Most pihenek és ha leszállt az est, megkeressük ezt a nőt és kiderítjük, mit akart tőlem!
- Nem akart semmit, akkor figyelmeztettünk volna, mi...
- Majd meglátjuk, most menj!
- Igenis úrnő. / A démon alakja elenyészett, a lelke visszatért a pokolba a testéhez, ami nem hagyhatta el az örök kárhozat színhelyét. A lányt kicsit sem érdekelte a démon, idegesen fúrta vissza magát a takarók alá. /
+ Tessék alig egy napja vagyok itt máris a bonyodalom!
/ Sóhajtott egyet, majd átölelte a sárkány fekete testét, mint valami játékot és mély álomba merült, hiszen kimerítette a sok napfény, még az is, ami egy ilyen hűvös felhős napon érte. /

/Az utcán jár-kel, élvezve a napot, ami végre kisütött, amikor megpillantja a kristálytornyot. Elámul, hiszen még sose látta ezelőtt, viszont nem lehet egy nap alatt egy ilyen házat felhúzni. Illetve csak varázslattal./
+ Most, hogy jobban belegondolok... Igen, határozottan olyan stílusú, mint az a lány.
/Biztosra veszi, hogy ő lakik itt, ezért habozás nélkül becsönget./

/ Eleinte nem tudja mi az a hang. Az álmok legmélyén, puha finom sötétségben lebeg, magába szívva az energiát, amit a napsütésben elvesztett. Eleinte azt hiszi csak cseng a füle a sok fáradtságtól. /
+ Egy csengő? Hogy az a! Ki volt az az őrült, aki beszerelt egy csengőt? És ki volt, aki meghúzta?!
/ A lány dühösen pattant ki az ágyból, még álmos, így átesik a lepedőn. /
+ Nem nekem való a nappal! Ez a hely pedig sok minden, de hogy békés nem, az biztos!
/ Blawyr fölkapja a fejét és amikor látja, hogy a lány elindul, utána sétál. A lány dühösen rohan le a lépcsőn, elhatározva, hogy bárki áll az ajtóban szamárfület bűvöl neki. Már éppen motyogja magában az átkot, amikor rá jön, hogy itt nem varázsolhat, ha megérzik a mágiáját megint mennie kell. Sóhajt. Egy mozdulattal átlátszóvá varázsolja a falat, bár kívülről ugyan olyn fekete marad. Egy nő állt az ajtóban, egy fiatal, talán inkább lány, mint nő. /
+ Lehet, hogy róla beszélt a démon? Mindenesetre jobb lesz óvatosnak lenni!
/ A lány int a kezével, mire a lépcsőre láthatatlan lepel hull, eltűnik a belépő szeme elől, mintha csak egy emeletes lenne a kastély. A lány vesz egy nagy levegőt, majd miután visszasötétítette a falat, hiszen zavarja az intenzív napsütés a tenyerét az ajtóra teszi, mire a fekete lap eltolódik. Kilép és elnéz a másik lány irányába. Az idegen türelmetlenül ácsorog a fal előtt, ott, ahol ő az ajtót látja, ez a kastély védőmechanizmusa, hogy csak a hely ura vagy úrnője láthatja a valódi bejáratot. A lány azonban még mindig azon dühöng, hogy ki volt az az eszement, aki egy sötét mágus várába csengőt épített?
- Szia! / Odaint az idegen lánynak, a lehető legtöbb kedvességet sűrítve a hangjába és igyekszik ártatlannak, már-már aranyosnak tűnni. Nem is sejtheti, hogy a hideg ragyogást nem tudja elrejteni majdnem áttetsző jégkék szemében.

/Hallja a kedves hangot, de hinni nem hisz a fülének: a lány hihetetlenül kék szeme hűvös. Hirtelen összezavarodik. Próbál kinyögni valamit./
- Öhm, szia! Claire vagyok. /Próbálja összeszedni a gondolatait, és hogy leplezze zavarodottságát, felveszi az uralkodói hangnemét./
- Születésem óta itt élek, viszont még nem láttam ezt a... ház... kastélyt. Nem vagyok bolond, tudom, hogy mágia áll a háttérben. Szeretnélek figyelmeztetni, hogy ez egy békés város! Megkérnélek, hogy csak a városfalon kívül gyakorolj! Így biztosítjuk a városlakók védelmét.
/Hangulatot vált, most hogy már túl van a hivatalos részen/
- Esetleg szeretnél megismerkedni a várossal? /kérdezi mosolyogva./

+ Még jó, hogy látja, hogy mágikus! Mindenki látja, akinek van szeme!
/ A lány ideges, nem akar lebukni sem elárulni rossz természetét, de csevegni sincs kedve, sétálni meg végképp nem a verőfényes napsütésben. /
- Valóban mágikus a kastélyom, de nem árt senkinek, az anyukám hagyta rám, amikor meghalt. / Igyekszik szomorú hangot megütni és még jobban eljátszani a szerepét. Majdnem egy könnyet is ki tud passzírozni a szeméből, persze csak majdnem. Még soha nem sírt, akkor sem, amikor ott állt, szemben az anyja máglyájával a gyilkos pap kezét fogva. /
- Szívesen megnézném a várost, de...
- Városnézés! Ó menjünk úrnőm! / A sárkány kirohan a lába mellett és izgatottan nézi az idegent. A lány majd felrobban dühében, látja a csodálkozást végigfutni az idegen arcán, amikor meglátja a kicsi fekete sárkányt és azért imádkozik a pokol összes démonához, hogy az idegen ne ismerje föl, hogy alig pár lépésre tőle a legveszélyesebb halálsárkány áll. Jó rá az esély, hisz ez a fajta csak az apja a sötételf hazájában honos, de ki tudja? /
- Gyere ide Blawyr! / A lány int a sárkánynak, aki hátracsapva fülét, mert megérzi úrnője hangjából áradó dühöt, ami másnak talán fel sem tűnne, fölreppen a lány nyakába. /
- Nos köszönöm, akkor elfogadom a kedves ajánlatot. A nevem Alexandra von Squally, de a barátaim csak Lexnek hívnak. / Magában jót nevet, mintha lennének barátai ezen a meggondolatlan halálsárkányon kívül! /

/Meglepődik, hiszen még sose látott igazi sárkányt, ám reméli, hogy nem fogja felégetni a fél várost. Tetszik a lelkesedése, és az, hogy befolyással bír erre a furcsa lányra./
- Rendben, akkor menjünk! /karol a lányba/ A legjobb az lesz, ha a központtól indulunk!

*A főtéren folytatom*

/ Alig bírja kivárni, mire a kristályajtó kinyílik és berohanhat a mágiával teli homályba, még a lidércfényeket sem gyújtja föl. Blawyr leröppen a nyakából, mert érzi a lány fáradtságát, nagyon szégyelli magát, amiért követelőzött. /
- Jól vagy úrnőm?
- Persze, persze, csak hol van a krémem? / Abból is látszik, mennyire kimerült a lány, hogy csak lassan lépked föl a már látható lépcsőn. A sárkány utána siet és nagyon aggódik érte. Lex kever egy varázsfőzetet, néhány kétes értelmű anyagból és tetőtől talpig bekeni magát vele, még a hajába is dörzsöl egy keveset. /
- Na így már jobb. / A lány csak halkan motyog, majd fölvánszorog a lépcsőn és szó szerint bezuhan az ágyba, egy pillanat sem telik el és mélyen alszik. A szoba sötétje hullámzik körülötte, mintha magához akarná ölelni. A sárkány lekuporodik az ágy mellé és éberen őrzi a teljesen tehetetlen lányt.
Abban a pillanatban, amikor a nap lebukik, Lex kinyitja a szemét. Már jobban érzi magát az ereje is szinte teljes, nem mintha használhatná ezen a helyen. Felvesz egy egyszerű lovaglóruhát, hozzá egy fekete csuklyás köpenyt és immár a régi lendületes lépteivel indul meg a lépcsőn, a sárkány boldogan üget a nyomában. /
- Most meglátogatjuk azt a Clairet, de viselkedj, vagy pillangóvá változtatlak!
- Ígérem jó leszek. / Kilépnek az ajtón és eltűnnek a sűrűsödő homályban. /

/ Csak akkor tűnik fel a kristálytorony előtt, amikor már halvány fény dereng a láthatáron. Az egész estét sétálgatással és feltöltődéssel töltötte, jól esett egy kis pihenő. Amikor este van és sötét fátyol borul a világra, akkor tudott a legjobban gondolkozni. Most a közelgő fény elől bemegy a toronyba, az ajtó magától bezáródik utána. Könnyed léptekkel sétál fel a boszorkánykonyhába és levesz néhány vaskos könyvet a polcról. Felmegy a hálószobájába és kényelmesen elhelyezkedik az ágyon, majd olvasni kezd, Blawyr az oldalához gömbölyödik. /

/ Egész délelőtt olvas és tanul, majd eszik néhány gyümölcsöt és elmegy aludni, hogy alkonyatkor kipihenten ébredjen. Blawyr egy kis ideig figyeli, majd maga is mély álomba zuhan. /