Út az erdőn keresztül

Ez a kis ösvény az északi kapu mellett található. Végigvezet az erdőn. Bár elég nehezen lehet megtalálni, mert általában benövi az aljnövényzet, ősszel levéllel van tele, télen pedig a hó miatt nem látszik. Ezért legyetek nagyon figyelmesek az erdőben, nehogy eltévedjetek!

/Az erdő felé két lány igyekszik./
- Várj, Auna, itt még nem nagyon jártam, mindenképpen meg kell keresnünk az ösvényt...
/Leguggol, majd elkezdi tapogatni a földet, félresöpörve a gallyakat és a leveleket./
- Segíts, kérlek!

-Milyen ösvényt?
/Kérdezi meglepődve.Eddig Claire-t követve bandukolt a palotától idáig./
-Akkor nem lenne jobb egy olyan hely,amit ismersz?
/De azért leguggolt ő is,s a lányt utánozva próbálta megtalálni az utat./

- Nem, szeretek itt lenni, voltam is már sokszor (csak nem olyan sokszor, mint máshol), de ez az ösvény nagyon komisz. Rendszerint áttelepíti magát. Ezért nem ismerem annyira ezt a helyet.
/Ekkor sikerült megpillantania egy fehér szálat az avarban./
- Aha! Itt is van!
/Azzal megfeszítette a zsineget, és az aljnövényzet elkotródott egy szép, kikövezett ösvényről./
- Gyere!

/Felállva leporolta magát s követte Clairt./
-egyébként ez hová vezet?

- Egy kis tisztásra. Van ott egy barátságos ház is, de egyszerűen képtelenség bemenni...
/Hangos csattanás hallatszódik az egyik bokor mögül, mire mind a ketten megrezzennek. Aztán előlép a sűrűből Auna ezüstös farkasa./

/Túlságosan elkalandozott a figyelme,pedig általában nem szokták meglepetések érni..és most mégis megijedt./
-Reir!
/Kiáltott fel megkönnyebbülve./
-Mit csinálsz itt?!
/Folytatta szemrehányó hangon,majd bocsánatkérő pillantást vetett Claire./
-Sajnálom...

- Á, semmi baj. Az erdőben vagyunk. /Ekkor megint megreccsent valami./
- Különben is, jó hogy velünk van... Legalább megvéd bennünket. /Mondta kissé ijedten./

/Nem értette miért ijedt meg Claire./
-Az erdők már csak ilyenek...recsegnek.
/Közben Reir közelebb ment hozzájuk,majd Auna lábához simult./
-Hogy érted az előbb azt,hogy képtelenség bemenni oda?

- Egyszerűen nem tudok bemenni. Már többször próbáltam. Nincs kulccsal bezárva az ajtó, de nem lehet kinyitni... De mindjárt odaérünk, akkor majd meglátod!

-Kíváncsivá tettél...
/Felzárkózott Claire mellé,közben lázasan törte a fejét vajon mi lehet az a ház./

/Az úton baktat és közben a hegyekre gondol, magas sziklákra, mély szurdokokra, és egy régi omott falu várra, melynek egyetlen tornya maradt meg csupán az évezredek során, de az az egy ott áll búszkén és magasztosan, a vár egy szigetre épül mejjet tükötsima jéghideg víz vesz körül, egy óriási hegy aljában...Csak a szél fütyülését hallani, mely ott fúj valahol a magasban de lenn áll a levegő mint ha megfagyott volna. A tavon soha nem fodrozódik a víz. Egy néhai csónak maradványai sejlenek fel a parton, és minden olyan nyugodt, akár a Halál. De mégis mintha mégis élne, olyan feszült és várakozó ott minden...