Szökőkút

A tér közepén áll. Különleges képessége, hogy mindenki olyannak látja, amilyennek szeretné. Állítólag minden újholdkor pontban éjfélkor különleges víz folyik belőle, és aki iszik belőle, azt egy másik dimenzióba teleportálja...

-De szép!!
/Ámultan nézi a kutat. /

-Ugye? Szerintem is. Na, de nézd ott a könyvtár! Gyere!

/Egy szép régies, emberi alakokat és mesebeli lényeket ábrázoló nagy szökőkutat lát. miután kigyönyörködte magát benne, leül a talapzatra, és nézi a tér zsibongását./

/Hazafelé menet megáll, gyönyörködik és eszébe jut valami./
+Jaj, ma van a holdfogyatkozás mindjárt!!Jesszus!!!Akkor várok....

*(a réten van.)*

*Tom de ő nem!*

*de a fogyatkozást a réten tartjuk. xd.*

*Jó de ő nem tudja és majd rájön h a réten van!!!!!!!!!!!!*

*jó. *

-Úristen!!
/Kap észbe!!/
+A rétre kéne mennem...

/A kutatásai szerint valahol erre felé megtalálható egy olyasfajta kő, ami a Szürke titokzatos "halálával" kapcsolatos./
+ Hol lehet? Olyan sok a lehetőség...
/Hirtelen eszébe jut valami. A szökőkútköz lép, és elkezd kotorászni a vízben. Mágikus vonzást érez az egyik résznél. Pár másodperc múlva kiemel a vízből egy hófehér követ. Azonnal érzi a hatását: a kezében végigfut egy hidegség. Érzi, hogy a keze egyre jobban kihűl. Ijedten eldobja magától a követ, mire újra meleg lesz a karja./
+ Nyugi, nyugi!
- Rielle! (Lebegj!) /kiáltja el magát, mire a halált szimuláló kő felemelkedik a földről. A lány kettőt gondol, és becélozza a kis kunyhót - sejti, hogy arra lehet Machelanta. Teste kékesen felfénylik, a következő pillanatban már nincs sehol - a kővel együtt./

/Nevetve fut itt végig a kutyával, a szökőkútból vizet fröcskölnek egymásra.Játszanak. A járókelők megvetően nézek rájuk./

/Megvetően nézi a megvetően nézőket. Szerinte aranyos a lány meg a kutyája. Elő is kerül a ceruza meg a vázlatfüzet.../

/Félénken odaáll a lány mellé és belepillant a füzetbe ami tele van szebbnél szebb rajzokkal./
-Nagyon szép rajzok.
/Mondta elhaló hangon./

/Karolva jön egy kissé jegyes lánnyal, akinek az arckifejezése szinte ráfagyott az arcára./
- Ez itt a szökőkút. Innen mindent jól belehet látni. Az ott a Medve fogadó /mutat rá egy kopottas kis épületre, ahonnan hatalmas lárma szűrődik ki./ Az meg mellette a Posta. Ne kérdezd, hogy bírják ki egymást! /neveti el magát./ Az meg a Kórház, a Rendőrség /mutogat./ És végezetül a kedvencem: a Nagy Könyvtár. Ha olvasgatni szeretnél, vagy ha valami gondod van a rágcsálókkal, biztosan találsz valamit! Ja, még valami: a zárolt részlegben tartjuk a varázskönyveket, ha kell valami onnan, előbb engem keress fel! Engedélyt kell adjak... /elhúzza a száját. Mindig is utálta, ha az emberek utána szaladgálnak.../

/ A lány szinte megfagy, aki legutóbb megérintette, összetévesztve az ártatlan külsőt az ártatlan lélekkel, azt felkötötte egy fára. /
+ Ezt a lányt mégsem ölhetem meg, hisz úgy tűnik fontos személy! Mégse ez lenne a legjobb indítás itt!
/ Tépelődve és idegesen csak bólogat és igyekszik minél jobban a köpenyébe burkolózni, hogy ne érje annyi napfény. A sárkány boldogan figyel meg mindent a nyakában, élvezi a változatosságot, a lány keresztbe le tudná nyelni dühében. /
/ Ó nem akarok semmilyen varázskönyvet, van nekem is elég. / Sajnálja, hogy elszólta magát, mert az idegen lány érdeklődve tekint rá. Ideje lesz valahogy kimentenie magát, mielőtt mást is elmond véletlenül. /

/Felhúzza a szemöldökét, amikor megtudja, hogy a lánynak varázskönyvei vannak./
-Nézd, nem vagyok bolond, tudom, hogy mágus vagy! De úgy gondolom, hogy mindenkinek a magánügye, hogy milyen mágiával foglalkozik. Ezért addig engem nem zavar, hogy te a fekete mágia gyermeke vagy, amíg rá nem küldöd a sárkányod a városra. Én csak a népem érdekeit tartom szemelőt, és mostantól te is fontos vagy. És bár az ellenségemnek kéne tekintenem téged, Lex, nem lehetnek előítéleteim. Lehet, hogy a fagyos, és jeges külsődben egy szép virág lakozik.
/Mérgesen fújtat egyet, amikor a lány idegesen még jobban összehúzza a kapucnit./
- Az Ég szerelmére, ne csináld már ezt!
/Az elmormogott varázs után a lányok körül egy szoros körben a színek megfakulnak, majd besötétedik körülöttük a környezet./
-Remélem, most boldog vagy! Utálom, ha az elf látásomra kell hagyatkoznom!

/ Egyre jobban kezd fáradni, a forróság belopja magát a csontjaiba és menne már haza. Amikor hirtelen sötétséget idéz köréjük az idegen, kissé megnyukszik. /
- Ne aggódj, nem lesz gond velem! Később benézek hozzád, de most van egy kis elintéznivalóm!
/ Szó nélkül otthagyja a csodálkozó lányt és kilép a sötétséggömbből. Ha túl sokáig marad ilyen erős napon baja lesz, itt az ideje fensőbbségesen távozni. /

/Csak pislog Lex után. Nem tudja, hogy hogyan vélekedjen a lányról... Mindenesetre hazateleportál./

-Este minden olyan más! Na, jó! Kivéve a fogadót. Az csak rosszabb lett! /neveti el magát./ Van itt valami, amit még nem mutattam: arra /mutat egy utcára/ vannak az üzletek. Érdemes betérni egy-kettőbe, hihetetlen portékáik vannak az eladóknak! És arra meg az iskolák vannak. Hál' Istennek én már végeztem, szóval nem igen kell arra fele járnom.
Kérdés?

- Ez tény, este valóban más. / A lány rejtelmesen mosolyog, mint aki valami olyan viccen derül, amit csak ő ért. /
- Kérdés? Mondjuk az, hogy milyen iskolák? Mágikus tanulmányokat folytattál ott? Csak, mert tudod, én is tanultam már valamennyi mágiát, de messze nem eleget, ez az, amiből soha nem elég. Ha lehet, folytatnám az anyám halálával félbemaradt tanulmányaim, persze nem a fekete, hanem a rendes mágiát. / Megint mosolyog, azon, hogy a másik lány milyen arcot vág, amikor felveti, hogy anyja mágiáit szeretné itt megtanulni. /

-Ööö, természetesen mágiát tanultam. Hosszú évekbe tellett, de megcsináltam! És ha szeretnéd, folytasd! És a fekete mágiát is tanulhatod, hiszen három rend van: a Fehér, a Szürke és a Fekete.
/Mikor befejeti mondandóját, ismerős ezüstös villanást lát meg egy közeli fán./
- Megbocsájtotok nekem egy pillanatra? /kérdi, majd a fához siet./
- Kaitos! Mi baj? /a holló csak káros, idegesen int a fejével./ Őket is hozzam? /lepődik meg Claire. Amikor a madár bólint, mire Claire visszamasírozik Lexhez és Blastalhoz./
- Teleportáltatok már valaha? /teszi fel titokzatos arckifejezéssel a kérdést./

/ A lány csodálkozva nézi a hollót meg a lány rejtélyes arckifejezését. /
- Csak repültünk, de az sem könnyű! /Csattogtatja meg Blawyr a szárnyait, aki hamarabb tér magához./
- Nem még soha nem teleportáltam, nehéz? Vagy egyáltalán hová kéne?

* Bocs nem azért, de itt a sárkány Blawyr. *

*Ja, bocs! xd.*

- Most mondta nekem Kaitos, hogy titeket is vinnem kell. Nem tudom miért.
/Odanyújtja a kezét a lánynak./
- Kapaszkodj belém jó erősen! El ne engedj! /mondja, mire a lány belekapaszkodik./
- Blawyr, te is jól tekeredj Lex nyakába! /A sárkány biztatóan néz a lány szemébe. A következő pillanatban Claire kiejti a megfelelő szavakat, és az ismerős kékes fény felragyog. A lányok, a sárkány és a holló eltűnnek a fényben./

*A Kunyhónál folytatom*