Sírok

Sok-sok sír van itt. Ide lehet jönni gyászolni. (Vagy szórakozni...)

/Hirtelen felébred, kinyitja a szemét...sötét van nem lát semmit, megpróbál felulni, de a feje nagyot koppan valami fába és viszazuhanhirtelen hangok hallatszódnak, de mintha egy dobozban lenne, hirtelen rájön egy koporsóban van nem tuni hogy került oda...Elkezd dörömbolni...Hangok körélye gyűlnek...hirtelen valaki felfeszíti a koporsó fedelét, ő kiugrik rajta...Az emberek rémülten nézik, aztán többen odalépnek hozzá meg akarják kötni a kezét.../
+Most micsináljak ha ezek elkapnak elevenen elégetnerk mert azt hiszik h már meghaltam egyszer, most az egyszer inkább jobb lesz futni...
/Az emberek már körbeálták, de azért még van a híd felé vezető út felé egy kicsi rés, azt megcélozza éphogy elsiklik az emberek között mivel félnek is tőle és hátraugranak... szalad tovább ahhogy csak bírja...

/Elnézi a sírokat. Érezi bennük a lelkek vibrálását. Voltak már üres pihenőhelyek is, ahol csak a porhüvely nyugodott és a lélek már elhagyta a testet, egy ilyen helyre volt szüksége. Letérdelt a földre, amit feláztatott az eső. A kopott sírkövön már se a név, se a dátum nem volt kivehető. Ez nem gond, számára a kor nem akadály. A nekromancia vibrált a csontjaiban, érezte a jeges erőt. Elővette a sárkányos tőrt és felvágta a tenyerét. A vörös vér félelmetesen élénk volt a szürke és kihalt temetőben./
- Szólítalak, jöjj elő sírodból! / A föld megremegett, majd egy aszott kéz nyúlt elő, aztán lassan az egész zombi. Hangosan hörgött, a nő pedig pár vércseppet kent az ajkára, majd az erejével kissé emberibb alakba öntötte.
- Beszédem van a túlvilágiakkal. / A zombi szája kitárult és hideg kriptahang szólalt meg./
- Mit akarsz tőlünk ismét? / A túlvilág és a pokol legalsóbb bugyrának démonai beszéltek a zombi szájával./
- Biztonságban vagyok itt?
- Miért mondanánk meg?
- Mert megparancsolom! / Az erő beborította az egész temetőt, jeges ingoványba rántva az ősi sírokat./
- Jól van, jól van! Itt biztonságos, maradhatsz, maradhatsz! / Többre nem is volt szüksége, újabb friss vért kent a sírra és befejezte a szertartást.
- Térjen vissza a holtak világába, ami holt! Nyugodj békében, távol az élőktől. / A zombi szép lassan elveszítette a vonásait, majd a föld elnyelte. Ezzel is megvolt, akkor úgy tűnik, itt marad egy kis ideig. /

/Megérkezik. Máris a szokásos szomorkás-bágyadt hangulat veszi hatalmába, ami itt mindig szokta. Elhalad pár sír mellett, amikor kirajzolódik előtte egy alak. Megtorpan, aztán egy kis habozás után az alak irányába kezd menni.
Pár perc múlva világossá válik Claire számára, hogy egy lányt lát.
Amikor a közelébe ér halkan megszólal:/
- Ismerted?

/Úgy látszik, a lány nem hallotta meg, amit mondott, mert elment.../
+Szép...
/Így hát Claire hazateleportál. Elvették a kedvét mindentől./