Kocsma

- Utánadmegyek! /kacsint./

*Úgy gondoltad, hogy nem belépek a másik felhasználójával, hanem a másik nevédben írok? Ez így jobb lenne, nem lehetne elrontani a jelszót, meg ilyenek... Igen, a test ugyanaz, de a személyiség változik. (=*

-Reméltem.
/mosolygott továbbra is.Egész jó kedve lett./
-Ki tudja nem lesz szükségem-e egy mágusra.


*Nem,úgy gondoltam ahogy te,hogy a ,,gazda,, is cserélődik.De ez végülis mindegy,csak nem voltam biztos benne hogy értelmesen letudtam írni hogy mire is gondolok a karik testcseréjével:D*

- Remélem, hogy igen. /vigyorog./ De ezt a témát inkább ejtsük, mert a végén apán fülébe jut... És akkor szóba se állhatok utána senkivel. /A jókedve gyorsan elszáll.../

*Előszőr én is a gazda cserére gondoltam, de aztán eszembe jutott, hogy gubanc kehet belőle a jelszók miatt... Ezért a "nevedben írok" megoldás jobb.*

/Nem értette hová lett Claire jókedve,de a lányéval együtt az ővé is eltűnt./
-Ezt nem értem...
/Mondta közömbös hangon.Kérdezni nem akart,nehogy megbántsa a lányt,de kíváncsian fürkészte az arcát.Szívesen belenézett volna a lány múltjába,de ezt a képességét még nem tudja kedve szerint irányítani,így csak a megérzéseire hagyatkozhatott,s ez kissé felbosszantotta.Mármint az a tény,hogy nem teheti akkor,és azt amit akar,erőltetni pedig nem lehet./

/Auna kíváncsian a szemébe nézett. Ő zavarában gyorsan elfordította a tekintetét./
+ Ügyes vagy, most aztán mindent tudni akar rólad. Szép volt. Sikerült kikotyognod valami érdekeset.
- Erről képtelen vagyok beszélni. /mondta szinte suttogva./

/Miután Claire hirtelen elkapta a tekintetét,ő is elfordította a pillantását csak sokkal lasabban./
-Nem is kötelező...
/Suttogta lágy,mézédes hangon,s az épp arra járó pincér tálcájáról lekapott egy poharat és a lány elé tette.Gondolta jól esne neki.A legközelebbi ablakot kezdte tanulmányozni,meg akarta várni míg Claire összeszedi magát.S valójában szégyellte is magát,amiért a lány múltjában akart kutakodni.De hát,így jár aki egy Kíváncsi látnok társaságát választja./

/Elkezdte szűrcsölni az italt. Jól esett neki. Lassan összekaparta magát./
- És öhm, a régi városból hiányzik neked valaki?

*Az elöbbi olyan twilight-os volt. xd*

-Nem igazán.
/Vissza fordult a lány felé és megnyugodott,látva hogy Claire nem dühös./
-A nagynéném nevelt,de ő..hogy is mondjam,eléggé különc nőszemély.Szeretem,de nem hiányzik...eh ez kicsit furán hangzott.
/Elkezdett dobolni az ujjaival az asztal lapján ./
-Inkább az ottani környezet hiányzik,amit már megszoktam.

*LOL*

- Oh, biztos nehéz lehezett neked. Én nem tudom, még sosem voltam más városban. Majd egyszer, talán.
/Amit Auna elkezdett dobolni, Claire a fejét a ritmusra kezdte dőlöngetni. Ez így ment kb. két percig./
- Játszol valamilyen hangszeren?

*10-15 perc múlva ebédelek. de utána visszajövök. most még nem megyek el, csak akkor. (=*

/Nem is figyelt fel rá hogy a lány fejével követte a ritmust,csak mikor megszólította./
-Oh igen...zongorán...egy kicsit.
/Tette hozzá szégyenlősen./
-13 éves koromban játszottam utoljára.Na és te?

*Rendebn.Én még itt leszek.*

- Én furulyázok. Zongorázni is szeretnék, de ahhoz sokfelé kéne koncentrálni, az meg nem megy rendesen, hiába vagyok mágus...

*megyek kajolni, mindjárt jövök...*

-Szerintem a furulya nehezebb lehet mint a zongora.Ha szeretnéd hát próbáld meg...most hogy így szóba hoztad nekem is kedvem támadt rá.Nincs a városban hangszerbolt,vagy egy zenész?

*ok*

*itten vagyok. (=*
- Hangszerbolt nincs, de a palota előadó termében vannak hangszerek. Többek között zongora is. Ha szeretnéd elmehetünk, velem együtt téged is beengednek.

-A palotában?
/ismét kiváncsi lett./
-Szívesen megnézném...

- Akkor kövess!
/miután elbúcsozott Flore-tól, fölállt és kiment a kocsmából Aunával a nyomában./

*na ez szép, lemaradtam mindenről...*

*bocs, közben sikeresen elmentem zongorát hallgatni. xd.*

/gépisen elbúcsúzik a lányoktól. ő is elindult a festékboltba./

/Bejön. Körbenéz, rendel egy pohár limonádét, leül egy puffra. Megissza, majd távozik/

/Bejön. Leül egy puffra. Limonádét rendel és elmélázik/
+Olyan egyedül vagyok.
/Ekkor megjelenik Pito./
+Jó te még itt vagy nekem.
/A kocsmáros kikergette a kutyát, így Sophie is utána futott./

/A kocsma előtt felfénylik a vakító kék fény, és ők hárman (Kaitos az erdőben maradt, hogy figyelje a kunyhót,) ott teremnek. Claire belép a kocsma ajtaján, és beinvitálja Lexet. A sárkányt nem kell, hiszen a lányon foglal helyet.
Bent minden csendes, egy-két asztalnál vannak csak vendégek, és ők is alkohol mentes koktélokat és gyümölcsleveket iszogatnak. Némelyikük fűszeres krumplit eszik./
- Látjátok, megmondtam, hogy minden rendben lesz! /mondja, és helyet foglal a kandallóhoz legközelebb eső asztalnál./
- Itt jó lesz?

- Persze. / A lány leül, de a tartásán látszik, hogy bármelyik pillanatban képes felpattanni és harcolni. A sárkány letekeredik a nyakából és felmászik az asztalra, kíváncsian szagolgatja az asztalt, az orrából furcsa fekete árnyak gomolyognak elő. /

/Mérgesen összeráncolja a szemöldökét./
-Lazíts! Ha nem bízol az emberekben, ők sem fognak benned! Nem fog senki sem bántani, amíg közös asztalnál ülünk!
/Int a pincérnek, és rendel két limonádét, és két nagy adag fűszeres krumplit. Amikor kihozza a pincér, és leteszi a lányok elé Claire ellentmondás nem tűrő hangon rászól a lányra:/
-Egyél!

/ A lány megfogja a limonádét és hátradől vele, de a szeme sarkából most is a kocsmát figyeli. Lázadó természete sok bajba keverte és most is előtör, csöndesen issza a limonádét és figyeli a másik lányt. Az egész testtartása kihívó, mint egy nagyra nőtt gyerek, aki ellenszegül az anyjának. A sárkány figyelmen kívül hagyja a két lány néma csatáját és jóízűen elkezd falatozni a krumpliból, bár előtte fekete párával fújja le, amitől az egész furcsa állagú lesz. Lex felnevet. /
- Azt hiszem, Blawyr éhesebb volt nálam. /mosolyog szeretettel a sárkányra, akinek fekete teste kitakarja a másik lány elől a halállehelettel megpörkölt ételt, így a lány nem szidja le érte. /

/Falatozik a krumpliból, de szemét le nem veszi a másik lányról. Nem fogja feladni! Megszokta már, hogy győztesként kerül ki minden harcból. Ezt most se lesz másként./
-Lehetetlen nőszemély /motyogja az orra alá, ám nem elég halkan ahhoz, hogy mások ne hallják meg. De aztán eszébe jut valami:/
+Ez még csak az első nap... Legalább már rábeszélted a változásra. Légy türelmes!
/Befejezi a krumplit, és elszürcsöli a limonádét. Aztán egy olyan kérdést tesz fel, amit nem igazán illik:/
-Hány éves vagy?

- 16. / Észre sem veszi az apró zavart, ami a másik lány kérdését követi. Eszébe sem jutna, hogy ez kínos kérdés. Már megszokta, hogy mindenki meglepődik, vagy idősebbnek nézi, valószínűleg azért, mert aki olyan sok mindenen ment keresztül, mint ő, azt megedzi az élet és talán felnőttesebbé teszi. Egész jól érzi magát, bár tudja, hogy lassan már mennie kell, hisz a napfelkelte már közel van és a nappalt szeretné a könyvei és bájitalai között tölteni, esetleg egy kis tanulást is beiktat. Nézi még egy kicsit a falatozó sárkányt, majd egyenesen a másik szemébe néz, mint aki a lelkébe akar látni. Most már, hogy nem kell megjátszania magát, nem nagyon igyekszik kedves arckifejezést erőltetni az arcára, jégkék szeme hidegen és figyelmesen csillog. /
- És te? /úgy kérdez vissza, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne számára a társalgás. /

/Nincs meglepve, amikor a lány a koráról beszél. Pont úgy viselkedik, mint egy lázadó kamasz. És az is./
- Tizenkilenc /válaszol a kérdésre. Szolidan ásít egyet./ Ne haragudj, itt az ideje nyugovóra térni. Nagyon késő van.
/Feláll, majd búcsúzóul int egyet a kezével. Fizet, és elhagyja az épületet./

/ Nézi a másik távolodó hátát. Megvárja, amíg a sárkány behabzsolja a maradékot, majd kifizeti a számára reggelit és a nyakába veszi a sárkányt. Pár pillanatig még tűnődik, a furcsa új ismerősén, aki elfogadja, ha a legsötétebb mágiát űzi, de azt nem, ha ellenszegül neki. /
+ Soha nem fogom megérteni az embereket!
/ Végül föláll és kisétál. Még be sem csukódott mögötte az ajtó, ő már a fekete égbolt felé fordítja az arcát, amin apró sziporkákként ragyognak a csillagok, és elmosolyodik. A sötétség körbeveszi az alakját. Ha valaki most látná, úgy tűnne neki, mintha az éjszakából varrtak volna neki palástot, pedig csak feltölti a mágiáját, ahogy az anyjától tanulta. Nyugodt léptekkel elindul haza, kiélvezve az éjszaka minden illatát, és rezdülését. /