Claire Blackbone háza

-Köszönöm, Nem tudom...egyik pillanatban még elájultam a fáradtságtól a másikban meg már egy koporsóban ébrettem fel...Elkeztem dörömbölni erre az emberek kinyitották a fedelét, gondolom nagyon megijedtek tőlem...Gondolom halottnak hittek és valami feketemágiát képzeltek amögé hogy még mindig élek...valami nagyon furcsa történik ebben a városban...Vagy itt mindig történik valami? Én azelött nem nagyon jártam errefelé,...inkább a birodalom határain jártam a vidékeket...De én ebből nem értek semmit...De egyáltalán kit tisztelhetek a hölgyben az már bebizonyosodott hogy nagyerejü mágus, de nem tudok önről semmi...még a nevét se mondta meg...Honna tudta az én nevemet?
/A csöpögő csukja alól egy zöld szempár néz a lányra és azt kérdezi "Mi ez az egész?"/

-Claire vagyok. /sóhajt./ És én sem értem, mi történt. A polgárok illedelmesek és normálisak. De lehet, hogy Ön miatt viselkednek furcsán. Nem nagyon kedvelik a titokzatos idegeneket. A koporsós dolognak meg utána fogok nézni, ígérem! /Fáradt. Az animágia igen sok energiát vesz igénybe./
-Kérem, ne nagyon mászkáljon este a kapuk közelében. Valószínűleg azt hitték önről, hogy halott... Nem értem én sem... Mint mondtam, utána nézek a dolgoknak apámnál. Vagy a tábornoknál... Biztos van valami magyarázat... /fáradtan bámul a férfira./

-Most jut eszembe találtam abban a házban ott az erdőben nekem címezve egy levelet...csak az a baj hogy nem tudom elolvasni ezeket a rúnákat.
/Elővesz a köpenye alól egy megviselt levelet.../
+Nem is vizes...ezt nem értem...
/Megmutatja/
-Itt van...talán el tudja olvasni...

/Elveszi a levelet./
-Hm... Nem, én se tudom elolvasni. Azt javaslom, hogy a Könyvtárban keressen valami szótárt... De egyébként hogy tudott bemenni a házba? Mert amikor mi az egyik barátnőmmel próbálkoztunk, sehogy se tudtunk bemenni. /kuncog./ Emlékszem, a tetőn keresztül tudtam csak bemászni, viszont valami azonnal kitolt a házból. /felderül a kellemes emléked felidézve./

-Nem?...Ezt nem értem én simán be tudtam menni senki se volt ott...vagyis valaki kinyitotta az ajtót...meg amikor elaludtam az asztal üres volt és amikor felébredtem egy tál lecves meg ez a nekem címzett levél fogadott...ez érdekes...

-Erről a házról egyébként semmit se lehet tudni. /ásít./ Régebben végigkérdeztem a tanítóimat, de ők se tudtak sok információval szolgálni... /ismét ásít./

-Nem kéne egyet aludnia nagyon fáradtnak tűnik...jobban van már a seb?

/Akaratlanul is a seb helyére húzza a kezét./
- Igen, teljesen jól van. Még egyszer köszönöm, hogy nem hagyott elvérezni. /mosolyog a férfire. Ásít még egyet./ Azt hiszem, igaza van, tényleg aludnom kéne... Nyugodtan itt maradhat éjszakára. /mosolyog megint. Aztán megint ásít egyet. Észbe kap, és megy is a hálószobája felé, de fél úton még hátraszól:/
-Jó éjt!

-Jó éjt
/Felkel odamegy az ajtóhoz ki akarja nyitni de zárva van. Viszadől a kanapéra és elalszik.../

/Kipihenten ébred. Rögtön felöltözik és a konyhába megy, hogy valami reggelit készítsen. Miközben a pirítós készül, kimegy, hogy megnézze, minden rendben van-e a férfival. A takaró félig le van esve róla, odamegy és félénken megigazítja. Aztán visszamegy a konyhába./

/Felébred, kimegy a konyhába/
-Jó reggelt /ásít/
-Élnézést hogy csak így itt aludtam, de zárva volt az ajtó, nem tudtam kimenni. De elmegyek ha akarja, amugyis meg kell keresnem a görényemet az erdőben maradt, enyi időre még vadászatkor se hagytam, magára...

-De hát mondtam, hogy nyugodtan itt maradhat éjszakára! /mosolyog./ Ha úgy gondolja, menjen. És kérem, próbáljon meg éjszakára a városon belül maradni! A dolgoknak pedig utána fogok nézni. majd elküldöm Kaitost, ha bármilyen hírem van.
/Az ajtóhoz megy és kinyitja./
-Viszlát!

-Viszlát valószínüleg a fogadóban leszek, és köszönök mindent...
/Elmegy.../

/Az idegen után bambul, aztán emlékezve az ígéretére, elindul a rendőrségre./

/Kinyitná az ajtót, de látja, hogy az már nyitva van. Ijedt tekintettel suhan be a házába, elmotyogva közben egy igét:
- Gethorß!
/Egy tűzgömb jelenik meg a kezében, amit az esetleges behatolónak vághat. A rabló, tolvaj, vagy betörő látszólag semmihez sem nyúlt, de amikor Claire a dogozószobájába lép, látja, hogy ott alaposan felforgatta a berendezést. Megijedt, hiszen rengeteg értékes feljegyzése volt. A gömböket eltünteti, hogy körülnézhessen, mit vitt el a behatoló. Úgy tűnik, minden megvan.../
+Lehet, hogy olyat keresett, amit nem is itt tartok. /Azzal benyúlt a köpenye zsebébe, és előhúzta a legújabb kutatását egy bizonyos fajta varázskőről, amivel bárki képes kisebb varázslatokra./

/Miután az említett kőről minden létező információt bemagolt, ideje, hogy elinduljon egy kisebb felfedezőútra, és tárgyi bizonyítékokat is keressen. Felállt az asztalától és a papírokat (az összeset egy lehetséges behatolástól tartva) bevitte a hálószobájába, és egy ládában elrejtette őket az ágya alatt. Varázszárral el is látta a kis dobozkát, a biztonság kedvéért. Ezek után kiment a házából, és maga után becsukta az ajtót. Elindult befelé, a város szívébe./

/hazajön. /

/Elhatározza, hogy kimegy a rétre egy kicsit napozni, szóval elhagyja a házát./

/Kék fény. Claire.
Kinyitja az ajtót, majd gondosan bezárja maga után. Nagyon fáradt. Elmegy a hálószobájába és rádől az ágyra. A következő pillanatban már alszik./

/Másnap reggel elhatározza, hogy elmegy és meglátogatja a temetőben a rég elhunyt rokonait... a Machelantával való beszélgetés kissé felkavarta az emlékeit.
Felöltözik, reggelizik, majd kimegy az ajtón. Gondosan bezárja azt, mint mindig./

/Kékes fény villan, majd a következő pillanatban a lány már az ajtóval foglalatoskodik. Végre kattan a zár!
Belép a házba, majd készít magának egy forró teát. Elszürcsöli, majd a dolgozóba megy, és folytatja kutatásait./

/Miközben írogat, egyre csak az a furcsa lány megy az eszében. Ha jól emlékszik, tünde fülei voltak, tehát nem valószínű, hogy nem hallotta meg. Inkább semmibe vehette... Meg kell keresnie azt a lányt, és tisztáznia kell vele a dolgokat... Mert Claire addig nem fog megnyugodni.
Ismét kilép az ajtón, és jól bezárja azt.
Elindul a házak között./

/Kék, Claire.
Amíg az ajtóval babrál, egyre csak Lex jár az agyában. Vajon miért viselkedik így? Miért titkolódzik ennyit?
Claire a konyhába siet, és ismét iszik egy teát. Egy jó erőset./

/ Eltartott egy darabig, míg idetalált, még nem ismeri elég jól a várost. A valódi útmutatója a sárkány kifinomult szaglása volt, aki megjegyezte az itteni lány illatát és azt követték egész eddig. Egy pillanatig tétovázik, majd bekopog. A sárkány idegesen fúj ki az orrán egy kevés halálpárát. /

/Miután meghallja a kopogást, leteszi a csészét az asztalra, és kimegy az előszobába. Ajtót nyit. Kint Lex áll, a sárkánya a nyakában, mint valami groteszk dísz./
- Oh, Ti vagytok? Gyertek csak be! /invitálja be őket a házba./
- Éppen teázok. Lex, kérsz te is? Sárkány, neked nem tudom, mivel szolgálhatnék... /mondja, majd egy teli csészét ad Alexandra kezébe, válaszra sem várva./

/ Belép, fintorogva veszi szemügyre a teát, ennek a lánynak a vérében van a vezetés, semmit nem kérdez, csak cselekszik.
- Én kaphatnék egy kis.. / A sárkány belekezdene valamibe, de a lány befogja a száját.
- Köszönjük, ennyi elég lesz. / Lex igyekszik kedvesen mosolyogni és becsukja maga után az ajtót, bármennyire is feszélyezi, hogy védelem nélkül lépett be egy idegen és talán ellenséges helyre. /
- Itt laksz? Nagyon... kedves hely. / Próbál valami elfogadható társalgást kezdeményezni. Mégsem vághat a közepébe, csak azt kérdezve ami érdekli, most finomnak és ügyesnek kell lennie. /
- Te pontosan ki is vagy ezen a helyen? Csak, mert tudod, még új vagyok, nem nagyon ismerek errefelé senkit.

* Bocsi, de most mennem kell a géptől, holnap válaszolok és folytatjuk, bocsi. Csak azért szólok, hogy ne higgy bunkónak, amiért nyomtalanul felszívódok. *

- Köszönöm a bókot! /Értékeli, hogy a lány kedves próbál lenni hozzá./
- Én... én vagyok a trónörökös /fintorog./ Ne érts félre, nem rossz, de néha legszívesebben kimenekülnék a világból... A családom kész káosz... Az apám megy egy hadd ne mondjam, micsoda! /kicsit kiborul, de azonnal rendbe szedi magát. Nem akarja, hogy a lány sebezhetőnek tartsa. Mert nem az. Csak időnként elkeseredett./
- És te? Te honnan jöttél? Ki vagy?

*Semmi gáz, ha tudsz, majd írj! ^^*

/ Egy pillanatra elréved a tekintete. Már ösztönösen jönnének belőle a betanult hazugságok, de elgondolkodik. /
+ Vajon elmondhatom ennek a lánynak? Talán ő megértené, hiszen neki is zűrös a családja!
/ Belenéz a másik kíváncsi és őszinte szemébe, és úgy érzi megbízhat benne. Olyan halkan kezd beszélni, hogy a másik alig hallja. /
- Anyám mágus volt, egy fekete boszorkány, szinte mindent tőle tanultam, bár még alig készített föl, nem volt elég ideje. A falu papja látta, amint varázsol és ahogyan varázsol, anyámat két napra rá máglyán elégették. Végignéztem, de nem éreztem semmit. Anyám már előtte is mesélt apámról, aki sötételf. Amikor nem maradt senkim, és a pap apácazárdába akart küldeni, megszöktem és elindultam az apám felé. Vándorcirkuszosokkal utaztam, akiket lenyűgözött félelf származásom és a gondjaikba vettek. Amikor elértem apámhoz, ő befogadott. Sok ideig apámmal éltem, de történtek bizonyos... dolgok, amik miatt el kellett jönnöm. A túlvilág szerint itt biztonságban leszek, de ha gondolod elmegyek, ha nem akarsz itt a városban egy olyat, mint én. / Minden szó erősen és ütemesen hullott a szájából, egy olyan lány szavai voltak, aki mindenki előtt titkolta az életét, és most mégis megosztotta valakivel. Idegesen simogatta a sárkánya fekete pikkelyeit, mintha abból próbálna vigaszt meríteni. Felszegett állal nézett farkasszemet a másik lánnyal, az egész viselkedése arra utalt, hogy elutasításra, vagy kiűzetésre számít. /

/Ahogy hallgatta a lányt, úgy szorult össze a szíve egyre jobban. Amikor befejezte, Claire nem tudott mit csinálni, csak gondoskodóan és aggódva megölelte a lányt. A sárkány pikkelye szúrta, de éreztetni akarta, hogy itt új családra lelhet, és szeretni is szeretni fogják./
- Sajnálom /suttogta./ Ne menj el! Kezd új életet! A múlt mit sem számít, a jelenre kell koncentrálni.

/ A lány teljesen megdöbbent az öleléstől, erre végképp nem számított. Meglepődött a másik kedvességén és jól esett neki, még ha ezt magának sem vallotta volna be. Örült, hogy maradhat, bár úgy sejtette, a saját természetét nem nagyon tudja megváltoztatni, így hiába mesélte el az életét ennek a lánynak, a falu azért számíthat néhány apró kellemetlenségre, hisz úgy szép az élet, ha bonyolult. /
- Köszönöm, akkor maradnék. / Végre szívből mosolygott, a biztonságérzet mosolya volt ez, bár ez még nem feledtette el vele élete eddigi és elnyomóan nagy részét, de segített enyhíteni a sötétséget, ami a szívében lakozott. Ám az, hogy oszladozik a köd, még messze nem jelenti azt, hogy a napfény is kisüt, talán majd egyszer, de addig még sok mindennek kell történnie. /
- Menjünk sétálni! / Lelkesedett Blawyr a lány nyakában. Most meg merte kockáztatni a sétát, hiszen gazdájának semmi baja nem lehet amíg nem süt a nap. /