Kunyhó

Nem tudni, honnan került ide, vagy hogy ki építette. Az idők kezdete óta egy kis tisztáson állt...

/Néhány méter után kiléptek a fényre. Egy nagyon bűbájos tisztáson voltak./
- Nézd, ott a ház! /mutatott előre./

/A tisztás közepén egy kunyhó állt./
-Átlagos kis háznak tűnik...
/Elindult a kunyhó felé,de az ajtó előtt megtorpant és először inkább körbe járta a házat./

*bocsi,most mennem kell,nem biztos hogy ma már leszek,de igyekszem:P.Szia.*

/Ő inkább távolról figyelte Auna ügyködését./
- Átlagosnak tűnik! De biztos, hogy nem átlagos.
/Pár perc múlva folytatta./
- Végigkérdeztem a tanítóimat, hogy mit tudnak erről a házról. Nem kaptam túl sok információt. Azt se tudják, hogy mikor épült...

*okés, szia!*

/Claire-t hallgatva az ajtóhoz lépett és óvatosan lenyomta a kilincset.Az persze nem engedett./
-Hmm...különös...
/Lehajolt hogy joban megbvizsgálhassa./

/Ő is odament az ajtóhoz./
- Sajnos már minden varázslatot kipróbáltam, amit ismertem...
/Idő közben az a rengeteg levél, ami a földön volt hangos zörgéssel befedte az utat./
- Na látod, ezt szokta csinálni... Mindegy, most már tudjuk, hogy nagyjából hol keressük.
/Pár pillanat múlva hozzátette:/
- Talán a kunyhó miatt van...

/Hátra pillantott az ösvényre,amit már befedtek a levelek./
-Reir visszatalál...
/Ismét megrángatta a kilincset./
-Szóval már mindennel próbálkoztál...ami a varázslást illeti..hmm...akkor próbáljuk mégia nélkül

- M is. /mondta megnyugtatóan./
- Rendben, csinálj valamit! (=

-Persze,persze..csak otthon hagytam a szerszámaimat!
/Mosolygott kissé majd ismét lehajolt a zárhoz és egy hajcsattal kezdett babrálni./
-Ssz...
/Amint a zárhoz érintette apró szikrák pattantak elő és a hajcsat kettétört.Kérdő pillantást vetett Claire-re,de már fordult is vissza,hogy most egy aprócska,ezüst hajtűvel próbálkozzon./

/Miközben Auna a csatjaival bűvészkedett, ő felmászott egy fára. Sikeresen ráugrott a tetőre./
- Nézzük, itt be lehet-e menni...
/Elkezdte mozgatni a cserepeket. Hirtelen az egyik megcsúszott alatta, és ő a keletkezett résen át (ami igen nagy volt) beesett a házba./
- Áááááááááááá!

/Épp valami cifrát akart mondani,hogy a kis ezüst csat is eltört és megszúrta az ujját,amikor csattanást hallott és Claire kiáltását./
-Claire?!
/Nem vette észre mikor a lány felmászott a tetőre,de felfelé kémlelt mivel onnan érkezett a hang./
-Jól vagy?

/A padláson landolt. Kissé megütötte magát./
- Aszt hiszem...
+Kicsit körül nézek.
/A padláson rengeteg kacat volt, többek között székek, mécsesek, játékok, láncok, ékszerek, üvegek és könyvek. Minden tiszta pókháló volt./
- Hapci!
/Kicsit jobban körbe nézett, és észrevett egy eldugott lejárót./
- Van itt egy lejáró. Megpróbálok lemászni és belülről kinyitni az ajtót.
/Oda sétált a létrához. Megpróbálta rátenni a lábát a legfelső fokra, de az elugrott előle./
- Nem megy, elugrik előlem a kis huncut! De akkor hogy megyek ki innen?

-Elugrik?
/Kiabált fel csodálkozva./
-Mivel az ajtóval nem boldogultunk felesleges lenne a létrát megbűvölni...
/Gondolkozott félhangosan./
-...na és én hogy jutok be oda...?/tette hozzá/

- Olyan, mintha az egész ház önálló lenne...
/Nem próbálkozik tovább, inkább megpróbál kijutni valahogy. Ám amikor erre az elhatározásra jut, a létra megmerevedik. Ő szépen lassan lemászik rajta./
- Távozz hát! /Mondja valaki, vagy valami lágy hangon. Ekkor az összes ajtó kitárul, őt pedig valami erő kituszkolja az ajtón. Jól elesik Aunában./

/Kétkedő pillantások közepette méregetett egy fát,már-már eldöntve hogy Claire-hez hasonlóan fogja magát és felmászik rá,hogy bejusson a házba./
+Bolond leszek megpróbálni,hisz pontosan tudom,hogy lefogok esni+
/Ekkor hirtelen kinyílt a ház ajtaja,és szószerint kibotladozott rajta Claire,egyenesen a meglepett Auna nyakában landolva.Mindketten a földön kötöttek ki./
-...üdv...újra!
/nyögdécselte miközben megpróbált feltámaszkodni.természetesen mire ez sikerült a ház ajtaja ismét bezárult./

-Ne haragudj! /mondta, miután feltápászkodott a földről./
+Á, tiszta mocsok lett a ruhám. /Elkezdte söprögetni a lenge kék ruháját./
- Véleményem szerint ebbe a házba nem fogunk bejutni. /Mondta már kissé dühösen./
- Aszt hiszem, én most itt is hagyom, had álljon a puccos kis tisztásán!!
/Mondott még egy cifrát, azután megpróbált lenyugodni./
- Te itt maradsz még, vagy visszajössz velem?

/Dühős pillantásokat vetett a kis házra.Úgy érezte,mintha a ház röhögne rajtuk./
-Ha nem gond,én még maradnék egy kicsit...azt hiszem később egyedül is vissza találok már.

- Rendben, akkor szia!
/Összeszedte a gondolatait, megkereste a szavakat, a házára gondolt, majd kiejtette a varázsigét. Kékes fény ragyogta át a testét, majd a következő pillanatban eltűnt./
*Majd fogok egy kőgyűjteményt készíteni, ahol lesznek ilyen különleges teleportációs kövek. Hogy ne csak a Legnagyobb szintű mágusok tudjanak teleportálni. (=*

-Szia!
/Intett a lány felé,majd egy elismerő msollyal díjazta az eltánését./
-Ketten maradtunk...
/Magához intette farkasát,s együtt,mégegyszer körbe járták a házat.Csak nem sokkal sötétedés előtt indult vissz a városba./

*Ez jól hanzik:)*

/Kékes fény villan, a következő pillanatban a kunyhó előtt áll. Egy ismerős hang fogadja, majd ezüstös szárnyak telepednek a vállára./
-Kaitos... /motyogja szeretettel a hangjában./
-Régen láttalak. /gyengéden végigsimít a holló fehér szárnyán. Egészen sokáig így maradnak. Aztán a lány leül a fűbe, a madár mellételepszik. És gondolataikba mélyednek./

/Megy az erdőn keresztül amikor egyszer csak egy házra lesz figyelmes/
+Megnézem ki lakik itt
/Nem néz se jobbra se ballra, túl fáradt ahhoz h bármit is felfogjon bármiből. Kopogtat...Vár egy percig, és amikor már el akarna menni kinyílik az ajtó. Belép egy üres helységben találja magát, senki sincs ott.../
+Ki nyithatta ki az ajtót, alszom egy kicsit és utána kiderítem...
/Ledől a kályha patkályára és nyomban elalszik/

/Felkel még mindig fáradt de már nem anyira/
+Hol vagyok, kinek a kunyhólya lehet ez
/Belenéz a batyulyába elővesz onnan egy pici görényt alig két hónapos, elővesz valami kenyérdarabot és odaadja neki. Körülnéz az asztalon egy tányér gőzölgő leves és egy levél várja. Mivel már napokóta nem evett gyorsan eltünteti (persze a pici görénynek is ad belőle). Megnézi a levelet de sajnálato módon nem az ezen a vidéken használatos rúnák, sőt nem is az ország széléből származó, ezt elsőre meg tudta állapítani, mert elég sokfelé jár a világban. Beleteszi a batyujába kilép az ajtón, az ajtó nyomban becsapódik a háta mögött.../

/Az ajtócsapkodásra riad föl. Egy bokorban aludt, nem tudta igazán hogy került oda. A jobb karja ekkor hirtelen fájni kezdett. Mikor odanyúlt vért tapintott./
- Áu!
/A seb mély volt. Csőrnyomnak látszódott./
+ Kaitos biztos bevonszolt ide, amikor elaludtam...

/Öszerezzen a kiáltásra, körülnéz honnan jöhetett Megpillant egy mozgó bokront. Óvatosan közelebb megy hozzá./
-Ki van ott?

- Én. /szól ki a bokorból. Sebe egyre jobban vérzik. Megpróbálja elállítani egy varázslattal, de túl sok vért vesztett ahhoz, hogy varázsolni tudjon. Túl gyenge hozzá. Kétségbeesetten néz a köpönyeges alakra./

/Odamegy hozzá, látja a sebet, kicsit kotorászik a batyujában, elővesz valami ruhadarabot, odahajol a lányhoz, beköti a sebet./
-Muszály lesz elmennünk a városig, de nem hiszem hogy így eltudna menni odáig.
/Felemeli a lányt szerencsére sokkal könyebb mint hitte. Elindul vele a város felé/

/Valahogy odakeveredik a kunyhóhoz/
+Ha itt vagyok akkor talán bekopogok, hátha most megtudok valamit.
/Kopog...semmi válasz...mégegyszer kopog...még mindig semmi...éppen megfordulna amikor váratlanul kinyílik az ajtó, egy öregember áll az ajtóban.../
-Gyere beljebb már vártalak visza. /mondja/
-Ki maga uram és mégis mit akar tőlem?
-Gyere be, aludj egyet és holnap reggel elmagyarázok mindenk.
+Nem kéne bemenni nem is ismerem, azt se tudom mit akar /De azért kíváncsi/
-Jól van bemegyek /mondja végül/
/Bemegy el is alszik hamar./

/Kilép a kékes fényből, a követ még mindig maga előtt lebegtetve. Megáll a kunyhó ajtaja előtt, és vár./

/Mach felébred, látja az öregember ott ül a sarokban/
-Jó reggelt Mach fiam /mondja/
-Jóreggelt uram, mi ez az egész én már nem értek semmit...tessék nekem ezt megmagyarázni.
/Az öregember ad egy levelet/
-Ezzel menj vissza a városba zárkózz be egy olyan helyre ahova senki se jut be és ott egyedül ovasd el de senki más nem láthatja.
Most menj...
/Mach elveszi a levelet és kilép az ajtón, az hangos csattanással bezárul mögötte.../

/Meglepetten látja hogy Claire ott áll a tisztás közepén/
-Hölgyem, segíthetek valamiben? /kérdezi/

/Titokzatos mosolyra húzza a száját, és büszkén bejelenti:/
- Megoldottam a rejtélyt!