Kunyhó

/Gyorsan a kabátjába rejti a levelet/
-Tényleg? És megtudhatnám, hogy mi az, amire rájött?

/Figyelemmel kíséri a férfi gyors mozdulatát. Mintha egy levelet látott volna eltűnni a szürke köpönyegben. De tudja, hogy ez a Szürke magánügye, majd megosztja vele, ha akarja. Szóval rátér a lényegre tudományos arckifejezéssel./
- Nos, miután elmesélte a kis kalandját, megígértem, hogy elmegyek a rendőrségre. Így is volt. Megtaláltam a dossziéját, és elolvastam az egészet. A falusiak halottnak hitték. Elgondolkodtam, vajon ez hogy lehet. Aztán eszembe jutott valami... /nagy levegőt vett, majd folytatta./ Egy elmélet: nem lehetséges-e, hogy magát valami külső hatás tette mozdulatlanná és jéghideggé? Természetesen ez mindent megmagyarázhat, mivel nem tudja, hogyan történhetett mindez. Én persze tudom, mert én már voltam varázslótanonc. Azonban ilyen mélyen nem foglalkoztunk a varázskövekkel. Hosszas kutatómunka eredményeként tudomást szereztem egy elveszettnek hitt kőfajtáról, ami ehülést, majd végül úgynevezett "álhalált" okoz.
/Rámutatott az előtte lebegő kőre./
- Ez az. Valószínűleg érintkezhetett egy ilyen kővel a kapuknál.

/odalép a kőhöz furcsa érzése támad, belenyul a köpenye alá, előhúz belőle egy gyűrüt amiből hiányzik egy kő... és a foglalatba pont beleillene a lebegő kő/
- Hol találta ezt a követ? Mikor érhetett hozzám ha elvolt veszve több mint száz éve? /kérdezi/

/Amikor meglátja a gyűrűt, hirtelen felkiált, majd elkerekedett szemmel bámul a férfi zöld (*ugye zöld?*) szemébe./
- Az meg honnan van? /kérdezi remegő hanggal./

/visszanéz a lány szemébe, de hirtelen valami furcsát érez, és gyorsan elkapja a tekintetét/
- Hát, őőhh... /kicsit összeszedi a gondolatait/
- Apámé volt és azelött meg az ő apjáé, már az idők kezdete óta a mi családunk birtokában van...

/"Az idők kezdete óta a mi családunk birtokában van" víz hangzik a mondat a lány elméjében. Össze van teljesen zavarodva. Természetesen felismerte a gyűrűt. Sokat hallott már róla. Ahogy a gondolatok cikáznak a fejében, egyre elkeseredettebb. Mindig azt tanították neki, hogy e gyűrű viselője elől jobb, ha fut... Mert egy áruló család birtokában van. A család még Betelgauze alapításakor követelte magának a hatalmat, végül száműzték őket, de mi áron! Sok-sok ember vesztette életét Claire ősi családjából azon az éjszakán./
+ Nem tudom elhinni! Ő, ő nem olyan!
/Kétségbeesetten néz a férfi szemébe, miközben erősen töri a fejét azon, vajon most mit csináljon: fusson, vagy bízzon az idegenben, akit talán ismer annyira, hogy tudja, nem fogja bántani./

/Látja h a lány nem örül annak amit mondott és picit mintha meg lenne ijedve, de nem érti miért.
Közelebblép, és segítőkészen kérdezi:/
- Mi bántja Claire?
/Most először szólította keresztnevén a lányt/

/Úgy látszik, mégis csak jól ismerte a férfit. Nem fogja bántani./
- Nem tudja ugye? Nem tudja, mit tett a családja az én családommal? /kérdezi döbbenten./
/Fel se fogja igazán, csak megkönnyebbül, hiszen akkor semmilyen veszély sem fenyegeti - legalábbis úgy tűnik./

- Nem ismerem a családomat, csak ezt a gyűrűt örököltem tőlük és soha életemben nem láttam őket...
/Újra belenéz a lány szemébe...egy puffanás jelzi hogy a kő már nincs a levegőben.../

/Rettenetesen megkönnyebbül. Újra kiegyenesedik, felveszi a hivatalos arcát, és igyekszik elfelejtetni az iménti eseményeket. Nem akarta, hogy a férfi sebezhetőnek vagy gyámoltalannak lássa. Visszatért tehát a tudományos magyarázataihoz./
- Nem csak ez az egyetlen egy darab létezik ebből a kőből. Minden fehér kő lehet egy halálkő, de csak az tudja megkülönböztetni a többitől, aki képes érezni a mágikus vonzást. /Felemeli a földről a követ mágia segítségével, majd belehelyezi a gyűrű foglalatába./ Véleményem szerint maga esetleg hozzáérhetett egy ilyen kőhöz. A hatása igaz azonnal érezhető, de nem gyors. Lehet, hogy a hideget a földnek tulajdonította. Aztán elaludt, és a teste teljesen kihűlt... Vigyázzon vele! /mutat a most már gyűrűbe helyezett kőre./

/Furcsán érzi magát, lesüti a szemét... a gyűrű elkezd lassan kihűlni/
- Mit kéne most csinálnom ezzel a gyűrűvel, mire képes et a kő?

- Őszintén? Nem tudom, mit csináljon... De érzek valami mágikusat ezzel a gyűrűvel kapcsolatban. Talán megakadályozza, hogy a hideg átáradjon a kezére. Minden esetre én a maga helyében nem venném fel itt, a városban. Sőt, elrejteném.

/Elrakja a gyűrűt a köpenyébe, majd odalép a lányhoz. Közben már kezd sötétedni, vörös az égalja./
- Menni kéne be a városba mindjárt sötét és bezárják a kapukat.

- Hm, milyen igaza van.
/Elindul a kis ösvényen vissza a város felé. Félúton visszanéz/
- Maga nem jön?

/Elgondolkozik, majd szótlanul a lány után megy. Szótlanul baktatnak ketten az ösvényen/
+Miért nem szólal meg, nekem kéne valamit mondanom? De mit?
/Aztán végül nem mond inkább semmit csak némán bandukol tovább a lány mellett.../

/Bandukol ő is. Nem akar már beszélni többet. Túl sokat járt ma a szája... Lassan kiérnek az erdőből és elérkeznek az északi kapuig./
*Kapunál folytassuk!*

/Ragyogó kék fény támad a tisztáson. A két lány, a sárkány és a holló a következő pillanatban már a kunyhó előtt áll. Claire hunyorog, még sosem tapasztalt ilyen erős fényt. Pedig már jó ideje tud teleportálni./
+Biztosan azért volt, mert sokan jöttünk egyszerre... /töpreng. Ekkor a szeme a kunyhóra téved./
- Lehetetlen! /kiált fel, amikor látja, hogy az ajtó tárva-nyitva áll. Fény szűrődik ki rajta, és a berendezés is jól látszik./
- Kaitos, mióta tudod ezt? /fordul a madár felé./
- Az előbb nyílt ki, rögtön hozzád siettem
/Ekkor Claire Lex és a sárkány felé fordul, és lelkesen magyarázni kezd:/
- Már többször is voltam itt, de sose tudtam bemenni, illetve egyszer beestem a tetőn keresztül, de a ház magától kitessékelt. És most nyitva az ajtó! Végre, talán bemehetek!
/Lelkesen odarohan a bejárathoz, ám az ajtó bevágódik előtte. Aztán hang hallatszóik odabentről./
- Csak hárman... /szól a hang./
+ Ez meg mit jelenthet??

/ Nem érti a másik lány izgatottságát, amikor meglátja az egyszerű kunyhót. /
+ Hárman? Milyen hárman? Hiszen csak ketten vagyunk! Vagy az állatokat is beleszámolja? Mi ez az egész?
/ Értetlenül nézi a másik lányt, akit láthatóan jobban leköt a kunyhó rejtélye annál, hogy magyarázkodni kezdjen. /

- Hárman... Nem lehetséges, hogy ez a három rendre vonatkozik? Hiszen most itt vagy te, itt vagyok én, de senki sincs itt a Szürkék közül... Hm. Gondolkoznom kell. Esetleg beszélnem Machelantával...
/Miközben gondolkozik, összeráncolja a homlokát. Mindig ezt teszi ilyenkor. Érdekesnek találja a helyzetet, és reméli, hogy helyes a feltételezése./
- Ti mit gondoltok?

- Hát nem tudom, szerinted ez a hely, most azért nyílt ki, mert érzi, hogy megjöttem én és így már tudja, hogy mind a három mágia használója itt van a faluban? Ez így kicsit túl sok intelligenciát feltételez egy háznak, bár ezen pont nekem nem kéne meglepődnöm. Talán, lehet, hogy igazad van. De akkor mi most bemehetünk, vagy elő kell kerítenünk azt a, hogy is hívjákot?
- Úrnőm, ha ennek a háznak mind a három mágiára szüksége van, nem lehet, hogy veszélyes? /tekereg idegesen a sárkány. Mind a ketten Clairere néznek, válaszra várva. /

- Nem tudom, lehet... És Machelantának hívják! Az a probléma ezzel a kunyhóval, hogy senki se tudja, hogy került ide, vagy ki építette. Viszont Machelanta már volt bent, erre határozottan emlékszem... Beszélnem kéne vele...

- Nos jó, legyen, nekem mindegy. És ő merre van? Megvárjuk? Vagy menjünk tovább és reméljük, hogy legközelebb is nyitva lesz, ha hárman kerülünk ide?
/ Kíváncsian nézi a másik tűnődő lányt. /

- Nem tudom, hogy most merre van a Szürke. Úgyhogy inkább menjünk tovább. Hova szeretnétek menni?

- Akkor majd talán máskor. Nekem mindegy, milyen helyet ajánlasz?

- Hm. Semmi se jut eszembe... Nem lehetne, hogy most csak egy kicsit bandukolunk, társalgunk? Á, erre pont megfelel a Kocsma, ha ez jó neked! Hál' Istennek nem lehet ott rendes alkoholt kapni, így nem fog semmilyen baj se történni! Bevállaltok még egy teleportot? Nincs kedvem végiggyalogolni az utat...

- A kocsmába? Egy rendes kocsma, vagy csak afféle találkozóhely? Csak mert szeretnék előre szólni, hogyha valaki belém köt, a természetem még rosszabb lesz. /mondja a lány nyugodtan, tényleg nem szereti a zsúfolt helyeket, de a kötekedő embereket még kevésbé, nem tudja mire számítson. /
- Én szívesen megyek, szeretnék menni! Emlékszel, ha beléd köt valaki, megint meg...
- Jól van Blawyr csönd! / Fogja be a lány a sárkány borzasztó lepcses száját, majd a másik lányhoz fordul. /
- Mehetünk teleporttal, engem nem zavar.

- Csak találkozóhely. Nincsenek részeg emberek, ők a Medve fogadóban vannak.
/Miután a lány bólint, megint egymásba kapaszkodnak, és eltűnnek a ragyogó kék vényben./